2017. július 29., szombat

Ahogy szerettél

Sziasztok!

Ismét egy jó régivel jövök...További jó nyarat :*



Szerző: xxslashxx
Cím:    
Ahogy szerettél
Korhatár:
18
Szereplők:
Bill, Tom
Műfaj:      
slash,twc
Figyelmeztetések:
szexjelenet, F/F, cselekmény nélküli szex
Publikálva: 
2010. március 4. 

Egy katicabogár repült az ablakomba, végigment a függönyön, majd a párkány irányába tartott. Igyekezett a fény felé. Látszott rajta, hogy élni akar, hogy nem akar az ablak és a függöny fogságában maradni. Figyeltem a jelenetet és azt, ahogy végül széttárt szárnyakkal elrepül. Olyan jó lenne ha ez velünk, emberekkel is megtörténhetne! Hogy egyik percről a másikra egy új életet kezdhetnénk, elmehetnénk onnan ahol épp vagyunk ha úgy tartja kedvünk... Ha ez ilyen egyszerű lehetne...
Ekkor egy halk nyikorgást hallottam és hátrafordultam.  Ő ott állt mögöttem.
Ha nem lett volna teljes csend a szobában meg sem hallottam volna, olyan halkan jött be, mint valami macska.
-Tanulsz, Bill ?- csak ennyit kérdezett és le sem vette a szemét rólam.
-Nem mondhatnám...- vontam meg a vállam. A tankönyveim szerte-szét hevertek az ágyon, az íróasztalon de beléjük sem néztem.
-Akkor jó.- mondta és végigsimította az alkaromat amitől szokás szerint kirázott a hideg.
Tudtam mit akar, tudtam miért jött be. Már mikor hazafele tartottunk az iskolából, akkor tudtam...
És akartam. Ugyanazt amit ő...Üres a ház, sehol senki. Csak ő meg én... De nem akartam rámenősnek látszani, inkább vártam hogy ő lépjen, ha lépni akar. És akart...mert most itt volt velem szemben és még mindig simogatta a kezem, mintha teljesen belefeledkezett volna. Nyugodtnak tűnt, velem ellentétben mert engem már feltüzelt a vágy, hogy a tenyerét éreztem a bőrömön. Nem tudtam leplezni sohasem, hogy mit éreztem. Tudtam,  hogy most is minden az arcomra van írva. Hogy mennyire szeretném, ha megcsókolna, annyira vágytam rá.
És hogy megérintsen. Sokkal jobban, mint ahogy azt most teszi. Valami miatt azonban mégsem kezdeményeztem. Soha sem tettem. Hagytam hogy tegye amit csak akar... És ő tette. Izgató mosollyal a szája sarkában hozzám hajolt és megcsókolt.
Ajkamat halk nyögés hagyta el csókjai nyomán. Ez hihetetlen... Igen, már ettől lángolt a vérem és a pulzusom olyan szapora lett hogy a szédülés kerülgetett. Levegő után kapkodva húztam el a fejem és összekócolt hajamon keresztül néztem rá. És ő még mindig mosolygott... Én is elmosolyodtam és próbáltam csillapítani szívem heves dobogását, de nem ment. Annyira nagyon akartam őt, hogy az már fájt.
Újabb csókok következtek és én már csak azt vettem észre, hogy az ágyamon vagyunk a ott felejtett és nyitva hagyott tankönyvek között, amik tompa puffanással esnek a földre ahogy félretúrjuk őket.
Vad mozdulatokkal húzta le rólam a felsőmet és én is legalább ilyen hevesen szabadítottam meg őt a pulóvertől és a pólótól ami zavaró tényező volt abban, hogy testét érezhessem végre.
A nyakamba csókolt, amitől fázni kezdtem, de nem akartam, hogy abbahagyja mert olyan jó volt. Egyre lejjebb haladt... Én meg nem mozdultam, hanem csak nagyra nyitott szemmel bámultam a plafont és éreztem ahogy a forró ajka végigszántott a bőrömön, le egészen a hasamig.
Fura dolgok kavarogtam a fejemben...milyen veszélyes ez így, hisz bárki bármikor hazajöhet, mégsem érdekelt ez most, magam mellett akartam tudni, minél közelebb hozzám!!! A lehető legközelebb...
A szívem majd kiugrott a helyéről amikor a éreztem hogy az ujjait végighúzza a nadrágom gombjainál és aztán kicsit lejjebb is, ahol már jól láthatóvá váltak heves érzelmeim.


Ekkor néztem le rá és ő úgy pillantott rám, hogy ha lett volna kétségem a cselekedetei felől,akkor is meggondoltam volna magam, de nem volt.
Sőt...mindennél jobban akartam őt! Felültem és hozzáhajoltam. Kicsit csodálkozott, de azonnal megcsókolt miközben finoman visszatolt fekvő helyzetbe, hogy kigombolhassa a nadrágomat. Nem is tudom, akartam e valamit annál jobban, minthogy végre ne legyen rajtam egy darab ruha sem. És rajta sem. Nem szégyelltem magam saját meztelenségemért előtte, ő volt az egyetlen egy, aki előtt semmi szégyen nem volt bennem. Inkább csak egy kis zavartság, ahogy végignézett rajtam...
Hogy zavaromat ne vegye észre, gyorsan az ő nadrágjával kezdtem foglalatoskodni és kicsit remegő kézzel bontogattam a gombokat.
Hogy segítsen nekem, pár másodperc után finoman elsöpörte a kezemet az útból és ő gombolta ki a nadrágját.
Hálásan tekintettem rá és mondani készültem valamit de újabb csók következett ami belém folytotta a szót. Közben pedig az ő nadrágja is a földre hullott, le az ágy mellé. Elégedetten felsóhajtottam és elvesztem a karjai között. És a csókjaiban... Hát igen...ahogy csókolt....forró szenvedély ragadott el magával és hatalmas lángot gyújtott bennem. Soha ilyen érzésekkel nem találkoztam azelőtt. Szédülés fogott el holott az ágyon voltam, mégis lehunyt szemeim mögött forgott velem a világ. Ahogy édes ajka újra meg újra az enyémen volt, ahogy a nyelve az enyémmel találkozott nem voltam már ura a cselekedeteimnek, őt akartam, csakis őt, a szívem, a lelkem, a testem csakis őrá vágyott.
Őrülten.
Ahogy ez az egész szituáció egy őrültség. Hogy ő meg én...de hiszen mi ikrek vagyunk.... De egy újabb csók, egy vad érintés, ahogy keze hajamat simította, ahogy siklott a bőrömön,ahogy egyre inkább keményedő férfiasságomhoz ért, feledtem minden rossz gondolatot. Minden együttlétünkkor feltörnek a kételyek amiket aztán ő el is altat bennem. Nincs kétség, csak a bizonyosság minden felől. Hogy minden rendben lesz, vele biztonságban vagyok. Hogy csak az a szoba létezik, az az ágy ahol fekszünk szoros ölelésben. Megfagyott bennem a vér egy másodpercre, aztán ezer fokon száguldott tovább az ereimben ahogy ajka egyre inkább elhagyta az enyémet, a mellkasomra, hasamra vándorolt majd végül a legérzékenyebb ponton kötött ki.
Te jó ég...ez milyen jó!!!
Csak ez hasított a gondolataimba ahogy néztem, az elém táruló képet ahogy kényeztetett engem. Forróság borította el az arcom, ez félelmetes...hogy tudhatja valaki ennyire, mi a jó nekem... A gerincemen jéghideg verejték csorgott le minden egyes mozdulatánál, nem tudtam mit tenni csak sóhajtoztam és minden másodperccel közelebb kerültem az extázishoz.
De még nem akartam... Azt akartam, hogy neki is ugyanolyan jó legyen.
Hogy vele együtt éljük meg a beteljesülést.
Utolsó erőmmel eltoltam magamtól. Kérdőn nézett rám, de amikor a kezem az ő férfiasságát érintette már tudja mit akarok. Mosolygott...kihívóan és izgatóan.
Aztán ismét rám tapadtak az ajkai, forrón és édesen csókolt. Én meg a hátát simítottam végig,aztán a hasát, majd újra ott volt a kezem az érzékeny, lüktető testrésznél aminek érintése ugyanolyan jó volt nekem mint neki.
Izgalmas és egyben kicsit rémisztő... De nagyon-nagyon jó. Borzasztóan...
Az ajkam óvatosan haladt a mellkasától a hasáig, felfedezve közben minden centimétert, elidőzve mindenhol egy kicsit. Jóleső sóhajokat hallottam és tudtam nem csináltam rosszul semmit. Hirtelen elkapta simogató kezeimet és maga felé fordította az arcomat. Első pillanatban csodálkoztam de aztán tudtam hogy miért csinálja.
Tudtam mit akar. Elfogott a félsz,mint mindig valahányszor csak ide lyukadunk ki. Mert tudtam hogy fájni fog. Az elején mindig fáj... De nem akartam most sem mutatni hogy félek, sőt valahol belül vágytam, hogy ez történjen.
Csak az első perceket kell átvészelni utána az egész a feledésbe vész, elmossa az élvezet. Az arcomat csókolta, közben a haja cirógatta a bőrömet. Magamhoz húztam, hogy a teste az enyémhez tapadjon, hogy nagyon-nagyon közel legyünk egymáshoz. Éreztem ahogy dobog a szíve, az enyémmel egy ritmusban és hogy a keze lágyan simogatott. Nedves ajkával végigcsókolt a nyakamon. Fázni kezdtem ettől és a síkosító hidegségétől, a szemem önkéntelenül is lecsukódott. A következő pillanatban pedig már éles fájdalom hasított végig rajtam, ahogy belém hatolt. Váratlanul ért, a szemeim felpattantak és levegő után kapkodva kétségbeesetten néztem rá. Tudtam, hogy nem akart bántani és hogy ez mindig ilyen...de sose szokom meg... Te jó ég...sohasem lehet azt a fájdalmat megszokni!!!
A fájdalomtól csaknem felkiáltottam és olyan nagyon kapaszkodtam belé, hogy féltem hogy kárt teszek benne, elöntött a veríték és a torkomban dobogott a szívem. Hiába gyengéd, hiába óvatos...ez fáj...nem ő a hibás... Az ajkát kerestem, mintegy vigaszt és fájdalomcsillapítást remélve, miközben ő óvatosan mozdult.
A lepedő vizes lett alattam és zúgott a fülem ahogy magamban éreztem őt. Forgott velem minden, ahogy a tekintetem körbefutott a szobában,aztán az arcomat a vállához nyomtam, hogy ne kiabáljak.
Ez kibírhatatlan...
Könnycsepp csordult le az arcomon... A fájdalom pedig, ami az előbb éles késként szinte ketté vágott, lassacskán tényleg szűnni látszott lassan. Már nem éreztem annyira, hogy szétszakít... Már csak valamifajta tompa fájást éreztem, aztán az is lassanként eltűnt... Tudtam hogy így lesz...
És ahogy a fájdalom elmúlt, úgy jött a helyébe a gyönyörűség, ami mint valami láthatatlan láng, elkezdett égetni mind kívül, mind belül. A mozdulataink gyorsabbakká váltak és egyre hangosabban nyögtünk fel. Láttam az arcát, ahogy élvezi amit csinálunk és ez engem is nagyon feltüzelt. Már eggyé váltak a mozdulataink és szinte egyszerre töltötte be a sóhajunk a szoba falait.
Nem tudtam magam kontrollálni egyre csak az ő nevét ismételgettem és végigkarmoltam a hátát.
De nem haragudott érte...Ő is úgy érzett mint én...
És ugyanúgy hullott bele a megsemmisülésbe velem együtt. Egy hangos nyögés szakadt ki belőlem és a kéj végigperzselt rajtam. Azt hittem meghalok... A torkom kiszáradt teljesen, a testem forróságban úszott és elnyelt ez a mindent felülmúló érzés. Pár másodperc és ő is ugyanezt élte meg. Jóval később az ágyon feküdve, már ruhában, próbáltam a házi feladatomra koncentrálni.
Nem nagyon ment. Egyre csak az együttlétünk járt a fejembe. Leírhatatlan volt,szavakba nem önthető. És az utána következő percek sem.
Ahogy simogatta izzadt homlokomat, én meg kifulladva öleltem. Ő azt mondta szeret, és én is mondtam, még mindig kábán az átéltek súlya alatt.
Hát ez a mi életünk. Furcsa kapcsolatunk. Örök titkunk.
Elmosolyodtam a könyveim felett. Abban a pillanatban nem is irigyeltem azt a kóbor katicabogarat az ablakomban. Akkor nem cseréltem volna senkivel, tökéletesen boldog voltam. Mert tudtam bármilyen múló is, senki sem szeret úgy, ahogy te szerettél engem Tomi, azokban a felhevített percekben. És remélem nagyon sok ilyen délutánon át szeretni fogsz még.

4 megjegyzés:

  1. Aranyos történet, szeretem az ilyen könnyedebb sztorikat.

    VálaszTörlés
  2. Drága xxslashxx!
    Annyira hiányzott már, hogy olvassalak és írjak is. Imádtam. Nagyon kellett már nekem valami igazi xxslashxx-es töménytelen, cselekmény nélküli erotika. Na de... Elmondhatatlanul várom a gyerekek voltunk következő részét is. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves sorokat, lesz új rész a másik blogban is, csak nem tudom mikor. De jól esik, hogy még ilyen ritka frissítés ellenére is, vannak akik olvasnak <3 köszönöm <3

      Törlés