Tudom, nagyon régen jártam itt, és régen volt friss a másikban is, de túl vagyok egy költözésen és most annak az "utómunkáiban" vesztem el totálisan, de ígérem, hamarosan bele kezdek az új részbe a másik blogomon.
Jó pihenést mindenkinek a hosszú hétvégére :*
Szerző: xxslashxx
Cím: 483 (and the sex and the drugs and
the complications)
Korhatár: 16
Korhatár: 16
Szereplők: Bill, Tom,
Georg, Gustav, David
Műfaj:
slash,
twincest
Figyelmeztetések:F/F, szexjelenet, trágár beszéd
Publikálva: 2011. január 20.
Publikálva: 2011. január 20.
Gustav türelmetlenül szobrozott az ablak mellett és a félrehúzott
függöny mögül kémlelte a környéket.
Késő estére járt. Az elegáns zöldövezeti villasoron a zajok
elhalkultak, a fények kihunytak.
- Szerintetek David ide ér még ma ? - kérdezte hátra sem nézve.
- Ha azt mondta jön, akkor biztos jön. - felelte Georg.
- De mégis mikor ? Már vagy három órája itt kellene lennie ! -
mérgelődött Gustav.
- Most mit izgulsz, vagy talán fellőtte anyuka a pizsamát ? -
vihogott Tom a fürdőszoba felől.
- Jaj dugulj már el Kaulitz, nem vagyok vevő a szellemeskedésedre
! Utálok várni... - morgott Gustav.
Akkor már kora délután óta voltak David stúdió lakásában, ahova a
manager hívta őket megbeszélésre, de alig hogy a fiúk odaértek, Davidak el
kellett mennie valahova. Bár ígérte, hogy siet vissza, ez estére sem történt
meg. A négy srác pedig kezdett unatkozni. Nem kötötte le őket a zene és a tv
sem. Megunták az egy helyben ücsörgést és elkezdték felfedezni a luxus lakást.
Először csak a hűtőből szolgálták ki magukat, később már a bárszekrényből is.
Sőt, Tom ennél is tovább ment, mert egy maréknyi gyógyszert dobott az üveg
dohányzó asztalra.
- Ez meg mi ? - bámult rá kikerekedett szemekkel Bill.
- Minek látszik ? - kérdezett vissza Tom.
Georg kezébe vett pár dobozt.
- Lássuk csak, altató, nyugtató, feszültség oldó...David narkomán
!
- Ne tudjátok meg, a szekrényben még síkosítót is találtam ! -
röhögött Tom.
- Az minek neked ? - Gustav az asztalhoz ballagott és ő is
szemügyre vette a különféle gyógyszereket.
- Nekem nem kell, de esetleg te a hajadra kenheted ! - poénkodott
Tom.
- Jaj Tom, nem mászkálhatsz be David fürdőszobájába, tedd vissza a
dobozokat a helyére, mert ha David meglátja itt őket mérges lesz. - mondta
Bill, de Tom lehurrogta.
- Most mit visítasz Bill ? - ezzel ő is felkapott egy dobozt és
hangosan olvasni kezdte a dobozon álló feliratot.
- Fájdalom csillapító...
- De neked nem is fáj semmid . - jegyezte meg Georg.
Tom vállat vont, majd pár tablettát a szájába vett és ivott rá az asztalon lévő pezsgőből.
Tom vállat vont, majd pár tablettát a szájába vett és ivott rá az asztalon lévő pezsgőből.
- Még fájhat, én pedig előre gondolkodom.
- Előre ? Nem barátom, te sosem gondolkodsz ! - legyintett Georg.
- Komolyan, képes vagy mindenféle szarságot bevenni, hogy öt
percre jól érezd magad ? Ember...valami nem oké a fejedben... - csóválta a
fejét Gustav és hol Georgra, hol meg Billre nézett.
- Te meg dögunalom vagy, itt nyávogsz már mióta ! Majd jön David
ha akar, ha meg nem jön, így jártál ! - vágott vissza Tom és kezében az üveg
pezsgővel ledobta magát a kanapéra.
- És most mit csináljunk ? Van ötletetek ?
- Vegyetek be ti is valami cuccot és majd csak történik valami ! -
válaszolta Bill kérdésére Tom lazán.
- Ja, hát persze, hogy mi is ilyen zakkantak legyünk ! De amúgy én
is unatkozom. - mondta Georg.
Gustav az órájára nézett.
- Hát ez nem lehet igaz ! Én nem várok rá tovább, hazaindulok ! -
morgott.
Tom legyintett és a kanapé sarkában lévő üres borosüveget kezdte
el szemlélni.
- Esetleg szórakoztathatnánk magunkat...Mi lenne ha üvegeznénk...
- Pf...tiszta óvoda, minek nézel minket Kaulitz ? - forgatta a
szemeit Gustav felháborodva.
- Ennyi erővel bújócskázhatunk is. - tette hozzá Georg.
- Szánalmasak vagytok ! Nem jó nektek semmi sem...
- Inkább rakjunk rendet, ha David visszajön...Bill felállt és
szedegetni kezdte az asztalon heverő cigis dobozokat, üres tányérokat,
poharakat.
- Teszek rá mit mond David ! Te meg ülj már le Bill, ne buzgólkodj
! - vágott testvére szavába Tom és
kezénél fogva vissza rángatta Billt a kanapéra.
- Na jó, én tényleg itt se vagyok. - Gustav magára kapta a
kabátját.
- Hé, Schafer ne rohanj úgy ! Van egy még jobb ötletem,
játszhatnánk felesz vagy merszet !
- Röhejes vagy Tom ! - Gustav lenéző pillantást vetett Tomra.
- Vagy mi van, nem mered bevállalni ? Ilyen gyáva vagy ? -
gúnyolódott Tom.
- Nem erről van szó, egyszerűen kinőttem az ilyesfajta
hülyeségekből. Inkább el húzok. - felelte Gustav és a kijárat fele indult.
- Mi van, vár a kurvád ? - kérdezte gúnyos hangon Tom.
- És ha igen, végképp semmi közöd hozzá ! - Gustav hátra sem
nézett.
- De mit mondjunk Davidnak ? - kiáltotta utána Bill.
- Csókoltatom ! - felelte Gustav és léptei már a lakás lépcsőjén
kopogtak.
Csend támadt, amit csak a földszintről felhallatszódó
ajtócsapódása tört meg.
- Lúzer...- konstatálta az eseményeket Tom, aztán a még
jelenlévőkre nézett.
- Na akkor játszunk, vagy van valami takargatnivalótok ?
Georg és Bill egymásra nézve vonogatták a vállukat.
- Már miért lenne ? Viszont ez olyan gyerekes...
- Csak hiszed, Georg fiam ! Na, felelsz vagy mersz ?
Tom arcán ördögi vigyor jelent meg. Hátradőlt a kanapén és várta
Georg válaszát.
Georg egy másodpercre zavarba jött, talán kicsit ideges is lett,
mert Tomnál sosem lehetett tudni mit forgat a fejében.
- Izé...hát...én...merek...- mondta végül.
- Na jó...akkor...ott van az a rakás gyógyszer, vegyél a kezedbe
egy dobozt, ne nézd meg mi van ráírva, az mindegy. Ha olyan menő vagy, csináld
amit én az előbb, de nagyobb tételben.
- Hogy mi? Gyógyszerre igyak ? - Georg arcán átsuhant a kétely és
talán a megkönnyebbülés, hogy Tom nem valami durvább dologgal hozakodott elő.
Tom hevesen bólogatott.
- Ne, ebből baj lehet...- figyelmeztette testvérét Bill, de
hasztalan.
- Vagy ilyen gyáva alak vagy és mégis csak inkább felelnél ?
- Bekaphatod Kaulitz ! - Georg az asztalhoz hajolt, a halom
széléről találomra kiválasztott egy dobozt, majd kivett belőle pár szem
pirulát, amit a szájába tömött és a gyógyszerek mellett álló pohár borral
leöblítette.
- Úristen ! - szörnyülködött Bill.
- Boldog vagy ?! A gyomormosást te fizeted ! - vetette oda Tomnak.
Tom beharapta az ajkát és bólintott, majd szemre vételezte a
gyógyszert, amiből Georg bevett.
- Aha, nem rossz...
- Ez egy nagyon buta játék és veszélyes, szerintem hagyjuk abba !
- tanácsolta Bill, de Tom most felé fordult.
- Most te jössz Bill ! Felelsz vagy mersz ?
- Én nem akarok ilyet játszani...
- Pedig fogsz ! Nos, felelsz vagy mersz ? - csengett újra Tom
kérdése.
- Nem játszom, igaza volt Gustavnak...
- Hé Bill, én is bevállaltam. Ne legyél már ilyen ! - korholta
Billt Georg. De Bill csak nézett maga elé.
- Merek. - válaszolta nagy sokára.
Tom elégedett bólintással nyugtázta testvére döntését.
- Helyes ! Akkor menj oda
Georghoz és csináljatok valami izgit ! - adta ki az utasítást Tom
kajánul vigyorogva.
- Hé, azért ilyet ne ! Mit képzelsz rólam? - Georg felháborodva kapkodta a fejét. Bill
is csak döbbenten meredt Georgra, szája tátva maradt a csodálkozástól.
- Vagy túl nehezet kértem ? Jaj srácok, úgy látom, ti nem értitek
ezt a játékot ! De hát ez erről szól, félre a szeméremmel !
Tomon látszott hogy igencsak élvezi a helyzetet.
- És ezen élvezkedsz ? - Georg arca halott sápadt lett, a hangja
remegett. Bill pedig szóhoz sem jutott, csak tátogott némán.
- Na Bill, menni fog a dolog ? Vagy ennyire félős vagy ?
- Nem kérheted az öcsédtől, hogy ilyen állatságokat műveljen,
szólj már valamit Bill ! - Georg Billre sandított, de a fekete hajú akkor már bizonytalanul felállt a kanapéról
és kezébe vette a pezsgősüveget, amiből nemrég még Tom ivott. Meghúzta aztán
Georghoz ment és megállt előtte.
- Nem hiszem el... - nézett Georg Billre.
- Na lesz akció vagy nem ? - kiabált közbe Tom.
- Kaulitz te aberrált ! -
jegyezte meg Georg és arcán tisztán kivehető volt a félelem. Bill közben
letérdelt elé és kezét végigfuttatta Georg mellkasán, majd nadrágjának
cipzárján, amit a basszeros csak ámulattal vegyes döbbenettel figyelt. Mellkasa
szaporán járt fel-alá.
- Nem kötelező, ez csak játék. - suttogta, amikor Bill feketére
festett körmeit nézte az ágyékánál. Bill felnézett rá és összeakadt a
tekintetük. Georg szemében kérdések voltak, de Billében akkor már a válasz.
Váratlanul odahúzta magához Georgot és megcsókolta.
- Wow ! Bill " szétteszem a lábam mindenkinek " Kaulitz
! - Tom szinte magánkívül ordítozott.
Georg elhajolt Billtől.
- Bill, úgy csinálod mint egy lány ! - mondta a száját törölgetve.
- Nem tetszik ? - kérdezte Bill és lesütötte a szemét.
- Mi a franc folyik itt ? Bill te fiú vagy, legalábbis eddig azt
hittem... - Georg hitetlenkedve csóválta a fejét és ismét a pohár bor után
nyúlt az asztal szélén.
- Légy nyugodt, tuti hogy az ! De nem mondhatod, hogy béna, ő
sohasem béna ! Sőt, te sem voltál az, felléphetnétek vele !
- Ez nem vicces Tom ! És tényleg nem tudom mit mondjak, durvák
vagytok...te jó ég, szédülök..milyen gyógyszer volt a dobozban ? - Georg
felállt és a gyógyszer kupac közt kezdett keresgélni, de nem emlékezett rá
melyikből vette ki a tablettákat.
- Hé Georg fiú, csak nem pánikolsz ? - Tom maga volt a nyugalom.
- Most már tényleg befejezhetjük ezt az egészet, biztos David is
itt lesz mindjárt. - jegyezte meg Bill, még mindig a földön ülve. Georg ledobta
a gyógyszeres dobozt ami épp a kezében volt.
- Dehogyis ! Sőt, most jön a legjobb rész ! Ismeritek azt a
mondást, hogy a hóhért akasztani ? Te következel Tom, felelsz vagy mersz ? - és
tekintete egyenest Tomra szegeződött. Aki cseppet sem jött zavarba.
- Felelek. - vont vállat flegmán.
Georg Billre pillantott aztán megint Tomra.
- Az előbb azt mondtad, hogy Bill sohasem béna. Ezt honnan tudod ?
És előfordult már hogy fantáziáltál róla, vagy leskelődtél utána ?
- Ez több kérdés volt, te balek...- röhögött fel Tom.
- Tök mindegy hány kérdés, válaszolnod kell rá !
- Georg, hogy jut ilyen az eszedbe, Tom az ikertestvérem...-
dadogta Bill.
- Bocs, de meglehetősen furák vagytok. - mondta Georg és kezében a
már majdnem kiürült borospohárral leült az egyik fotelbe.
Tom arcán látszott, hogy elgondolkodtatja Georg kérdése. Nem
szólalt meg percekig. Csak ült ott, majd váratlanul az asztalon lévő
tablettákhoz hajolt és maga elé vette az egyik dobozt. Kivett belőle egy szemet
és pezsgővel kísérve lenyelte.
- Mit csinálsz ? - kiáltott rá Bill.
- Ez csak fájdalom csillapító. - legyintett Tom.
- Nem lesz ennek jó vége. - sóhajtott Bill.
- Nos Kaulitz, válaszolsz, vagy egy gyáva kukac vagy ? - szegezte
neki a kérdést Georg.
- Fejezzétek már be, ez egy hülyeség ! - szólt közbe Bill.
- Bill, nyugodj le. - csitította pánikba esett testvérét Tom.
- Mondod már végre ? - Georg karba tett kézzel várta Tom válaszát.
- Ennyire tudni szeretnéd, te perverz ? Na, akkor lehet örülni.
Nem csináltam semmit Billel soha, még akkor sem ha ambivalens érzéseket kelt
bennem és szavamra mondom, nem láttam még hozzá foghatót a világon. Hogy
fantáziáltam e róla ? Megesett már és olyan is volt, hogy megnéztem milyen ruha
nélkül a zuhany alatt. Most mondhatnám, hogy csak azért mert kíváncsi voltam,
neki is akkora e a farka, mint nekem, de ez nem fedné a valóságot. Ez a játék
meg az igazságról szól. Azért nézem Billt, mert szép látvány és mert fura gondolatok
kavarognak bennem ha meztelenül látom...
- Hagyjuk abba, hagyjuk abba, ez nem normális ! - hajtogatta Bill
és felpattant.
- Ez kész... - Georgot annyira sokkolta a dolog, hogy csak ennyit
bírt kinyögni.
- Most mi van Listing, ki akadtál, betalált a válasz ? És veled mi
van Bill, te is kiborultál? Pedig sokszor biztos tudod, hogy ott állok az ajtó
másik oldalán, miközben a fürdőszobában vagy.
- Miről beszélsz ? - Bill arcából kifutott a vér, erőtlenül
lerogyott Tom mellé a kanapéra. Tom már nem vigyorgott, tekintetében a
gyógyszerek és alkohol okozta révület és valami ismeretlen tompa fény
keveredett.
- Arról, hogy biztos neked is eszedbe jutott, milyen lehetne velem
a szex...
Tom kérdésétől, ha lehet Bill még fehérebb lett. Nem felelt,
idegesen nézte a földet.
- Te kezelésre szorulsz ! - kiáltott közbe Georg.
- Ugyan Georg, ne játszd meg magad, mikor Bill megcsókolt nem
tiltakoztál ellene !
- Hát te tényleg megháborodtál ! - tárta szét karjait Georg.
- Persze Georg... - Tom csak mosolygott mint, aki súlyos titkok
tudója.
Az eddig is feszült légkör, most kibírhatatlanná változott.
- Én hazamegyek ! Ebből elég ! - Bill ismét felugrott és a kijárat
fele indult.
Tom utána lépett és karjánál fogva maga felé fordította.
- Inkább játszunk tovább, megint te jössz Bill. Felelsz vagy mersz
?
- Ne kínozd már, teljesen zavarba
hoztad így is ! - szólt Tomra rosszallóan Georg és töltött magának egy
újabb pohár italt.
- Nem akarok többet játszani ! - Bill keze az ajtó kilincséhez
nyúlt.
- Felelsz vagy mersz Bill ? - kérdezte ismét Tom, mint aki nem
hallotta az előbb Bill rémülettel telt kijelentését.
- Hé Kaulitz, kezdesz idegesítő lenni ! - Georg megunta Tom
viselkedését, lerakta a poharát az asztalra és ő is az ajtóhoz lépett.
- Mi van, ennyire bénák vagytok ? Bill, most tisztára úgy festesz,
mint egy kislány, már csak az hiányzik, hogy elsírd magad...
- Elég a szemétkedésből, megzavarodott a fejed a sok tablettától.
Azt ajánlom, igyál egy kávét és nyugodj le, a játéknak vége ! - kelt Bill
védelmére Georg.
Tom gúnyosan nevetni kezdett.
- Oh, Georg a hős megmentő ! Talán tényleg bele vagy esve Billbe,
hogy így kiállsz mellette ! Na Bill, itt a szerelmed, tudod mit, lesmárolhatod
még egyszer, én meg keresek egy kamerát
hogy rögzítsem !
Bill, aki eddig csendesen hallgatott, elérkezett tűrőképessége
végéhez. Teljes erejéből nekiugrott Tomnak. Annyira hirtelen mozdulat volt,
hogy Georg épp el tudott hajolni előle.
- De mit akarsz Tom?? Mégis mit akarsz ? - ordította meglökve
testvérét, aki döbbenet helyett győztesen mosolygott, annak ellenére, hogy feje
nagyot koppant a falon.
- Azt, amit vele csináltál...- mutatott Tom Georgra.
- Ez undorító ! - a basszeros elsápadva csóválta a fejét.
- Érdekelne, vagy e olyan bátor...
- Ez nem bátorság kérdése Tom...- mondta halkan Bill és előbb még
Tomba kapaszkodó kezei lecsúsztak maga mellé.
- Tudom, hogy te is kipróbálnád, ismerlek, bárkinél jobban és
látom a lángot a szemedbe, ugyanolyan amilyen az én szememben is van...
- Én elhányom magam ! - öklendezett Georg és visszabotorkált a
fotelhez meg a borához.
- Kussolj be Georg ! - mondta Tom, aztán Billhez fordult.
- Miért vagy ilyen Tom ? ! Mi lett veled, megőrültél ? - Bill
tétován álldogállt a fal mellett és egyre nagyobb tanácstalanság tükröződött
rajta.
- Csak kívánlak, és nem azért mondom, mert be vagyok tépve...-
suttogta Tom, úgy hogy a szoba másik végében iszogató Georg ne hallja.
Aztán egyik kezét végighúzta Bill arcán, elsöpörve onnan, a kósza
hajszálakat. Ujjai már Bill nyakát súrolták.
- Mindenki téged akar, lehet hogy soha nem vetted észre, de én már
vagyok olyan tapasztalt, hogy olvassak az emberek arcáról. Látom David kéjsóvár
tekintetét mikor a próbákon énekelsz, és látom Schafer meg Listing is jó párszor végigmér téged alaposan és tudom, hogy akkor nem csak arra gondolnak, milyen jó
énekes vagy...Mindenkiben felébresztesz valamit Bill, miért lennék én a kivétel
?
- Ez butaság Tom...- tiltakozott Bill, de Tom ikre ajkára tette a
tenyerét.
- Nem, ez a valóság. Csak te még nem látod amit én már
igen...Ahova mész, ott mindent felforgatsz és csupa kérdőjelet hagysz az
emberekben...
Bill a fejét rázta, majd megfogta Tom kezét és elsöpörte az
arcáról.
- Én nem vagyok ilyen jó...
- Tévedsz ! Jobb vagy bárkinél ! Meg akarlak kapni ! És te is
engem....érzem !
És mosolyogtak egymásra. Bill nem tudta mit mondjon, Tom pedig már
nem akart semmit mondtani. A hallgatás volt a legjobb amit tehettek és hogy
egymás tekintetét keresték.
A pillanatnak Georg vetett véget, aki hangosan lecsapta üres
poharát az asztalra. Teljesen elfeledkezett az előbbi jelenetről és hogy az
ikrek még a szobában vannak. A gyógyszerek, amiket alkohollal lenyelt, most
kezdték megtenni a hatásukat.
- Én azt hiszem elmegyek ! Kezdek egyre rosszabbul lenni ezektől a
hülye piruláktól. - motyogta maga elé és feltápászkodott a fotelből. Akadozó
lábakkal ballagott az ajtóhoz, ahol Tom meg Bill álltak csendben.
- Ha David jön és keres...
- Majd kimentünk ! - vágott a szavába Tom.
Georg kábultan elvigyorodott.
- Köszi ! - és kinyitotta az ajtót, mikor is Tom erősen megfogta a
karját.
- Ami itt történt, arról senkinek egy szót sem. Oké ? - és
szigorúan nézett a basszerosra, aki bólintott.
- Még szép, ki a fene nézné jó szemmel hogy mint a kisiskolások,
felelsz vagy merszet játszottunk, miközben te két pofára faltad David
gyógyszereit, és hogy Bill meg én csókolóztunk. - vigyorgott Georg.
- Akkor aludj jól ! - nyitotta ki az ajtót Georg előtt Tom és
megvárta míg kitántorog rajta.
Bill sokáig nézett utána és összerezzent, amikor az ajtó
csapódását hallotta.
Tom végigsimított a vállán.
- Listing is elment...most már csak ketten vagyunk Bill. Szóval,
felelsz vagy mersz ? - Tom becsukta az ajtót és magához húzta Billt, aki nem
felelt, csak bámult a padló irányába.
- Hé, nézz rám, nem bántalak.- Tom hüvelykujjával maga felé
fordította Bill arcát.
- Tudom, csak nem értelek, meg magamat sem, és különben is David
nemsokára hazaér...
- Szerintem David nem igyekszik ennyire...Ne félj... - mondta halkan és ikre szájához hajolt,
ugyanúgy, mint Bill tette Georgal az őrült játékuk legelején.
Georg lassan ballagott a sötét úton. Fázott, hányingere volt és
szédült. Az utcai lámpák erős fényei bántották a szemét. Fogalma sem volt,
milyen gyógyszereket vett be, de bármi is volt az, erős rosszullétet okozott.
Minél gyorsabban akart hazajutni, lábai annál lassabban vitték. Lehet hogy
hívnia kellene egy taxit...
Megállt az utca közepén és áttapogatta a zsebeit a mobiltelefonja
után.
- Bassza meg...a kabátom, meg a telefonom...Davidnál hagytam ! -
morogta és vissza fordult David háza felé.
- Csak ne lennék ilyen rosszul... - dőlt neki egy kerítésnek pár
lépés után és lecsukta a szemeit. Az esti szél metszően fújt az arcába, úgy
érezte, képtelen megmozdulni. Állt ott kis ideig, de egyre jobban fázott, így
összeszedte az erejét és elindult vissza Davidhoz.
Halkan nyitott be a házba. Már nem hallotta fentről a zenét, sőt
semmit sem hallott. Talán Bill és Tom is megunták, hogy hiába várakoznak
Davidra és elmentek ?
Bizonytalan kézzel emelte le kabátját az ajtó mellett álló ruhafogasról
és épp indult volna kifele, mikor Bill hangja ütötte meg a fülét.
- Tom...
Georg felkapta a fejét és hallgatózott. Megint hallani vélte Bill
hangját és volt benne valami furcsa. Hogy mi, azt Georg sem tudta volna
megmondani, de kíváncsisága felülkerekedett rosszullétén és megindult felfele a
lépcsőkön.
A hangok erősödtek, ahogy léptei közeledtek a szoba felé, ahol
utoljára látta az ikreket.
Bill hangját hallotta és kicsivel később Tomét is. Nem értette mit
mondott, de azt tisztán kivette hogy Bill testvére nevét emlegette többször is.
Lenyomta a kilincset és belökte az ajtót résnyire. A hangok
irányába nézett és amit látott, attól torkára fagyott a szó és döbbenet
uralkodott el rajta. Bill állt a falnak dőlve, miközben Tom előtte térdelt és a
hasát csókolgatta. Szinte teljesen meztelenek voltak, ruháik a földön és a
kanapén hevertek.
- Tom...- nyögdécselte Bill lehunyt szemmel és kéjesen megnyalta
az ajkát. Tom felnézett és másodpercek alatt testvére arcánál termett.
- Akarlak Bill...kurvára...soha senkit nem akartam ennyire...mond
hogy te is ! - és végigsimított Bill meztelen testén. Bill felnyögött, ahogy
Tom keze megállt férfiasságánál. Lepillantott és látta hogy Tom hímtagja is
ugyanolyan keményen áll mint az övé.
- Akarlak. - suttogta alig hallhatóan, de Georg az ajtóból tisztán
leolvasta a szájáról.
Georg gyomra begörcsölt a látványtól. Millió és egy féleképpen
látta már a fiúkat, de így még sosem...Egyszerre volt felháborító,
viszolyogtató és némiképp izgató a látvány.
Azt be kellet látnia, hogy tökéletesek voltak mind a ketten. És
ahogy testük összeért, felrúgták a testvériség minden szabályát. Akkor egy új,
bizarr és nagyon erős kötelék volt kialakulóban Georg szeme láttára.
- Ezt senki nem fogja elhinni nekem...- motyogta és kabátja zsebébe
nyúlt, ahonnan kiemelte mobiltelefonját. A keze remegett, a torka kapart, a
homlokán izzadság gyöngyözött. Idegesen állította be a készüléket kamera
üzemmódba és óvatosan rakta az ajtó nyílásába hogy felvételt készítsen. Enyhe
szédülést érzett és hogy a lába földbe gyökerezett. A gyomrában lévő fájdalom
eltűnt, valami bizsergés féle futott a testén végig és beugrott neki, a nem is
olyan régi élmény, ahogy Bill őt csókolta. Tisztára mint egy lány...És lehet
hogy most is olyan...
Bill és Tom alakja már teljesen eggyé olvadt, ahogy a sápadt
fények megvilágították őket. Bill egész testében remegett, ahogy ikre
megérintette férfiasságát és egyre gyorsabban mozgatta a kezét rajta.
- El kellene mennem, ez nagyon durva...pokolba az egésszel ! -
mondta magának Georg, de valami egyszerűen nem engedte hogy zsebre rakva a
telefont elhagyja David házát.
- Ez lehetetlen ! Ilyen nincs ! - suttogta és szeme hol mobilja
kijelzőjére, hol a benti eseményekre szegeződött.
Bill hirtelen eltolta magától testvérét és Tom mellkasát, hasát kezdte el csókolgatni. Utána félénken
szájába vette Tom férfiasságát. Tomból rekedt nyögések törtek fel. Beletúrt
Bill hajába.
- Engedd meg hogy...- kérte elhaló hangon.
Georg szíve nagyot dobbant, szája teljesen kiszáradt. Érezte hogy
pólója nyirkosan tapad a hátára. A szédülés erősebb lett, kicsit megtántorodott
és majdnem elvesztette az egyensúlyát. De már tudta, hogy ebben nem csak az
este folyamán elfogyasztott alkohol és a felelőtlenül bekapkodott gyógyszerek a
hibásak. A látottak hatottak rá így, ilyen sokkolóan, dermesztően és mégis
erotikusan. Kicsit szégyellte ugyan magát, hogy ott áll és nézi őket, de a vére
őrült gyorsan száguldott az ereiben, szeme pedig megbabonázva tapadt a vékonyka
kis résre amin át mindent láthatott. A keze izzadt, ahogy a telefont
szorította, hogy rögzítse az egészet, bár maga sem tudta mi értelme van, kinek
jó, ha ezt megtudja valaki...
- Ezt nem tehetem ! Ők a barátaim ! - Georg hirtelen lenyomta a
mobil gombját és zsebre vágta a telefont. Ekkor egy tenyér nehezedett a
vállára.
- Úgy látom, nem unatkoztatok amíg távol voltam. Sőt, túl jól is
szórakoztatok !
Georg úgy érezte magát, mint akit leöntöttek egy pohár vízzel.
Egyszerre elsápadt és elborította a melegség. Fel sem mert nézni a hang
tulajdonosára, Davidra.
- Izé...én...- dadogta borzasztóan zavartan.
- Ne magyarázkodj, itt nem te csinálsz kegyetlenül durva
dolgokat... - David hangja csupa könnyedség volt. Mint aki viccesnek találja
ezt a szituációt.
- Ez annyira kellemetlen, én nem vagyok ferde hajlamú vagy ilyesmi,
ne hidd...
- Nem hiszek semmit Georg. Ne aggódj, csak vedd elő a telefont és
folytasd a felvételt. - kérte David.
- Folytassam ? - kérdezett vissza Georg. Most nézett rá először
Davidra. És érdekes mosolyt látott a férfi arcán. A szemeiben pedig érthetetlen
csillogást. David nem felelt, csak bólintott és mereven nézett az ajtó nyílása
felé. Georg szintén szó nélkül engedelmeskedett neki.
Bent a szobában közben egyre forróbb lett a hangulat, ahogy Tom őrjítően lassan belehatolt Billbe, aki először a fájdalomtól, aztán a szenvedélytől kiáltozott. Tom nyögései is egyre hangosabbak lettek, ahogy testük mind gyorsabban mozgott. Már közel voltak a beteljesüléshez. És messze a való világtól. Nem is sejtették hogy két megdöbbent, de valamilyen módon izgatott szempár nézi minden mozdulatukat...
Bent a szobában közben egyre forróbb lett a hangulat, ahogy Tom őrjítően lassan belehatolt Billbe, aki először a fájdalomtól, aztán a szenvedélytől kiáltozott. Tom nyögései is egyre hangosabbak lettek, ahogy testük mind gyorsabban mozgott. Már közel voltak a beteljesüléshez. És messze a való világtól. Nem is sejtették hogy két megdöbbent, de valamilyen módon izgatott szempár nézi minden mozdulatukat...